Mi a homeopátia?
Betegség és egészség - az „életerő”
Hasonlót hasonlóval - a „személyre szabott” potencírozott szerek
Lehetőségei: mit lehet homeopátiásan kezelni?
A homeopátia határai

 

 

 

Mi a homeopátia?

A homeopátia egy eredendően nyugati gyógyítási rendszer, mely eltér az akadémikus orvoslástól Az alternatív, holisztikus gyógymódok, újabban az információs medicina körébe sorolják. A homeopátiás kezelés lényegéből adódóan individuális, „egyénre szabott” folyamat.

A szó eredete: a görög όμοιο, hómoio  („hasonló“) és πάθος, páthos  („érzet, érzelem, affekció, szenvedés, szenvedély”) szavakból.

 „Homeopátiás” elemeket különböző vallásokban, mitológiákban, egyes antik orvosok szemléletében is fellelünk, de mint gyógyítási rendszert Samuel Hahnemann (1755-1843), német gyógyszerész és orvos foglalta össze. Ő volt az, aki megfigyeléseiből kiindulva lefektette a homeopátia elméleti alapjait, kidolgozta a sajátos potencírozott gyógyszerek (lásd a továbbiakban) előállításának technológiáját, és sok szert bevizsgált. Tapasztalatai és elméletei jórészt kiállva az idők próbáját, ma is a homeopátiás gyakorlat kiindulási alapját képezik.

A homeopátia napjainkban világszerte elterjedt, un. „szelíd” gyógymód. Egy olyan lehetséges útja a gyógyulásnak, mely egyéni módon segíti a beteg szervezetet abban, hogy az saját magát a testi és lelki kiegyensúlyozottság irányába alakítsa. Nem külső, idegen beavatkozás, hiszen csak akkor lehet eredményes a kezelés, ha a szer valóban „homeopátiás”, vagyis a páciens sajátja, lényegi hasonlatossága.
A valódi gyógyulás nem lehet más, mint belső regenerációs folyamat, mely saját erőből, egyéni módon és ütemben történik. 

A homeopátiás gyógyítás két alappillére az egészség/betegség felfogása, és az un. hasonlósági szabály.

 

 

 

Betegség és egészség - az „életerő”

Hahnemann szerint az élő szervezet működését és szabályozását az „életerő” biztosítja. Ez az, ami egyazon testet megkülönböztet annak élő, működő, és holt állapotában. Ezt egy dinamikus, vagyis nem anyagi entitásként fogja fel, mely a szervezet összes (anyagi, funkcionális és szellemi) szintjének alapvető, központi létrehozója és irányítója.

Korának tudásszintje alapján (mely csak az „anyag” illetve „erő” fogalmait ismerte) Hahnemann a „dinamikus életerő” fogalmát azért vezette be, hogy a szervezet működését irányító „valamit” megkülönböztesse az anyagi szinttől. Azok alapján, amiket az életerővel kapcsolatban kifejt, mai tudásunk szerint egyértelműen az „információ” a megfelelő fogalom. Vagyis: egy élő szervezet önszervező és önszabályozó lényege információs természetű, modern hasonlattal élve: egy olyan software, mely maga építi fel és működteti a saját hardware-jét, és a környezeti hatások függvényében változtatja azt és önmagát.

Ennek értelmében a betegség magában az „életerő”-ben bekövetkezett zavar, mely a szervezet különböző szintjein tünetek formájában mutatkozik meg. Vagyis: a patológiák, melyeket az akadémikus orvoslás „betegségek”-nek nevez, homeopátiás felfogás szerint csupán következményei, egyenként tünetei, jelei, kifejeződései az „életerő”-ben bekövetkezett zavarnak. A betegség a tünetek összességében, a szervezet minden szintet átfogó állapotában mutatkozik meg, fejeződik ki.

Ez a megkülönböztetés alapvető és lényeges.

Ennek értelmében a beteg embert, nem pedig az egyes tüneteket kell kezelni. A gyógyítás nem az egyes tünetekre vagy szervekre, hanem az „életerő”-re irányuló információs hatás kell legyen. Ha sikerül az „életerő” zavarát jó irányba terelni, úgy az ebből adódó tünetek is a jó irányba mozdulnak el.  A testi patológiák hiánya még nem jelenti az egészséget: az „életerő” zavara megmutatkozhat csupán energetikai, érzeti, érzelmi, mentális, tudati, ill. általános testi funkciók szintjén, kimutatható testi tünetek nélkül is (pl. fáradékonyság, alvászavar, szorongás, félelmek, fokozott izzadékonyság, vagy fázékonyság, érzelmi túlérzékenység, tanulási problémák, figyelemzavar, stb.). 

Az egészség a szervezet minden szintjének dinamikus (és NEM statikus!!) egyensúlyi állapota, mely a tartós testi tünetek hiánya mellett megfelelő energiaszintet, érzelmi és mentális kiegyensúlyozottságot is jelent. Az egészség állapotában a szervezet egyéni sajátosságainak megfelelően tud működni, a környezetével kommunikálni, arra adekvát módon reagálni, s azt aktívan és kreatívan megélni és alakítani.

 

 

 

Hasonlót hasonlóval - a „személyre szabott” potencírozott szerek

Hahnemann kutató tevékenységének alapját képezte az a tapasztalat, miszerint egy természetes anyag, mely tünetmentes embernél, annak „életerején” keresztül bizonyos sajátos érzeteket, testi és érzelmi, mentális állapotokat, tüneteket vált ki, kisebb koncentrációban egy hasonló tünet-együttestől szenvedő beteg ember esetén (akinek a tünetei „maguktól”, NEM attól a bizonyos szertől jelentek meg!), ezeknek az enyhítésére, gyógyítására képes.  Saját magán, családján és barátain, majd másokon is, különböző szerekkel végzett megfigyelései nyomán fogalmazta meg a hasonlósági szabályt, melynek véleménye szerint egy alapvető természeti törvénynek kell lennie: „Similia similibus curentur” („hasonlót a hasonlóval gyógyítani”).

A kellemetlen hatások elkerülésére az alkalmazott szerek egyre kisebb koncentrációival (vagyis egyre magasabb hígításaival) próbálkozott. Rájött, hogy csak akkor használhatók a magasabb hígítások, ha minden egymást követő hígítási lépés során erőteljesen ütve-rázza, vagyis energiát közöl az oldattal („dinamizálja”). Ekkor a hígított szer nemhogy elveszítené hatását, hanem sajátosabb, összetettebb hatást mutat. Ezt az eljárást (hígítás +dinamizálás) nevezte Hahnemann potencírozásnak.

A  szerek elkészítése világszerte az erre specializálódott laboratóriumokban történik (pl. Remedia, Helios, stb.). A nemzetközi előírásoknak (Homöopathisches Arzneibuch HAB 2006) és Hahnemann útmutatásainak megfelelően, kontrollált minőségben készülnek a szerek.
Az eljárás során a kiinduló anyagból továbbítódik annak valamiféle sajátos szerveződési mintája (Hahnemann ezt „szellemi erő”-nek nevezte). Amennyiben ez információt jelent az „életerő” számára, azon keresztül elsődlegesen információként (tehát nem anyagként) hat.

Ha egy potencírozott szer egy adott szervezet számára információt jelent (vagyis számára valóban „homeopátiás”), akkor hatással van annak információs rendszerére, azaz a szervezet saját szabályozó folyamataira. Ennek következtében a szervezetben energetikai és anyagi változások is fellépnek. Ezért egyéni, individuális a homeopátiás kezelés.

 

 

 

Lehetőségei: mit lehet homeopátiásan kezelni?

Az egyén számára homeopátiás, vagyis hasonló szer a szervezet önszabályozó és öngyógyító folyamatait segíti elő. Ennek következtében a szervezet minden (energetikai, érzelmi, mentális, funkcionális, anyagi) szintjén pozitív változások tapasztalhatók. Attól függetlenül, hogy mi a klinikai diagnózis, a jó homeopátiás kezelés elősegíti, hogy a szervezet öngyógyító lehetőségeinek maximumát nyújtsa. Ez egyben a kezelésnek a határát is jelenti.

Tehát: homeopátiás kezelés alkalmazható mind akut (megfázás, fertőzések, sérülések, stb.), mind krónikus (kedélybetegségek, hyperaktivitás és egyéb viselkedészavarok, fóbiák, és egyéb mentális problémák, funkcionális és szervi elváltozások, allergiák, stb.) állapotokban, függetlenül attól, hogy mi a konkrét panasz, csecsemőknél, gyermekeknél, felnőtteknél egyaránt.

Akut állapotoknál gyors javulás várható. A krónikus problémáknál hosszasabb kezelésre van szükség.  

 

 

 

A homeopátia határai

A homeopátiás szer nem csodaszer!

A jó homeopátia „csupán” abban képes megtámogatni a szervezetet, hogy az, saját képességei szerint regenerálódjon, és életfolyamatai harmonikusan haladjanak a természetes úton.

Akut, életveszélyes állapotok (légcsőelzáródás, infarktus, súlyos sérülés, valamilyen belső szerv perforációja, stb., stb.) azonnali orvosi, sebészi, ellátást igényelnek. Ezt kísérően és követően homeopátiásan lehet támogatni a gyógyulást

Homeopátiával nem lehet genetikai kódot megváltoztatni. A genetikai rendellenességekből származó korképek a hibás információk kifejeződései (expressziói), melyek megmutatkozhatnak a fehérjeszintézistől kezdve egészen a működésbeni és szervi elváltozásokig. A génexpresszió ugyanannál a génhibánál bizonyos közös tulajdonságokon túl számos egyéni eltérést is mutat. Elméletileg elképzelhető, hogy a génexpresszióra hatni lehessen. Ezzel nekem személy szerint nincs tapasztalatom. Minden bizonnyal lehet viszont a genetikai alapproblémához gyakran társuló, egyéb megbetegedéseket, és az ezek iránti „fogékonyságokat” javítani.

Alapvetően egy adott szervezet öngyógyító képessége szab határt a homeopátia lehetőségeinek. Függetlenül a páciens korától, egy nagyon leromlott szervezet kevesebb „energiatartalékkal” rendelkezik, és kevésbé képes arra, hogy optimális állapotát helyreállítsa.

Előrehaladott, súlyos szervi elváltozások, rosszindulatú folyamatok esetén bizonytalan a prognózis. A Svájcban működő, rákos betegeket homeopátiásan kezelő Clinica St. Croce korházban esetenként áttételes daganatos állapotot is eredményesen kezelnek. Hogy a legjobb kezelés mellett mire lehet jutni, ezt mindig maga a szervezet regenerációs képessége szabja meg. Ez alapvető feltétele bármilyen javulásnak.  

Nagyon súlyos állapotokban is alkalmaznak homeopátiás kezelést, akkor is, ha ez már nem képes arra, hogy a folyamatot visszafordítsa, csupán (és ez nem kevés) az ehhez társuló testi és lelki szenvedések enyhítésére.

 A homeopátiás kezelés egyetlen lehetősége a szervezet saját, természetes folyamatainak a megtámogatása. Ezek ellenében nem lehet hatni. Ennek értelmében a legjobb szerrel sem lehet „megakadályozni” pl. egy  bakteriális fertőzés esetén, hogy a szervezet egészséges védekező mechanizmusokkal válaszoljon: adott esetben hőemelkedéssel, lázzal, hányással, hasmenéssel, bizonyos fokú étvágytalansággal, váladékozással, netán köhögéssel, stb. Ezeknek a folyamatoknak az egészséges, megfelelő mértékű és tartalmú, gyors lefolyását a jó kezelés elősegíti, másrészt idővel csökken a szervezet fogékonysága a fertőzésekkel szemben.

Végül (de nem utolsó sorban) a legjobb homeopátia sem képes önmagában arra, hogy az emberre rosszabbító hatással bíró „külső körülményeket” megváltoztassa. A gyerek ki van szolgáltatva családi és iskolai körülményeinek, hasonló módon a felnőtt is az otthoni, munkahelyi, társadalmi adottságoknak, stb. S mégis: a jó, és valóban homeopátiás kezelés folyamán finoman, fokozatosan, saját, egyéni módon változnak a „belső körülmények”. A maga saját képén belül mindenki jobban, kiegyensúlyozottabban tud élni. Nem csak testileg, hanem érzelmi, tudati szinten is.  Ez megnyilvánul a mindennapi „nagyobb életkedvben”, a helyzetekhez való aktívabb hozzáállásban, a problémák megélésében, vagy akár azok „elengedésében”, a helyzetekre való tisztább, mélyebb rálátásban, stb. Így fokozatosan egyre inkább képessé válik arra, hogy a külső körülményeket, amennyire csak lehetséges, a saját hasonlatosságára, „homeopátiássá” alakítsa.

Mert a „külső körülmények” nagymértékben a „belső körülményeket” tükrözik.

 

Budapest         
06-20-2233-934        
06-1-4020-806
danieltenkei@mail.datanet.hu

Vissza az oldal tetejére